Havas Árvalányhaj túra a Bakonyban
2005. március 5. 23:37:45
Szombaton ismét természetjárással egybekötött beszélgetést szervezett a Vigyázó kéz Gyermekvédelmi Egyesület. 2005.március 5-én a velencei Gyermekotthon lakói már a hajnali busszal (5,33 ) indultak a székesfehérvári Piac térre, hogy ott találkozzanak a szfvári Kikinda utcai Gyermekotthon lakóival és a három felnőtt kísérővel: Dalos Gábor, Nagy Attila és Vízler István egyesületi tagokkal. Ők vállalták, hogy a Dévai szent Ferenc Alapítvány javára szervezett (a nevezési díjakat az Erdélyben élő árvák megsegítésére utalják át) 15 km-es teljesítmény túrán kísérik az állami gondozott gyerekeket.
A Veszprémi Várban a Szentháromság téren volt a rajt. Szent István és Boldog Gizella szobrától utunk Veszprém hangulatos belvárosán és a Séd patak völgye mentén vezetett végig, ezután értünk ki a városból és értük el az Ördögrágta követ (első ellenőrző pont). Rövid pihenő után tovább folytattuk utunkat a Tekeres-völgyön keresztül. (második ellenőrző pont). Amit megállapítottunk Veszprémben, az itt eleven valóság volt: a Bakonyban előző nap sokkal több hó esett, mint Fejér megyében. 30 cm-es vastagságú hóban kellett gyalogolnunk. A megpróbáltatásokat feledtette a környező táj szépsége.
A völgyből kiérve a Csatár hegyre kellett felkapaszkodnunk, ugyanis a kápolnánál volt a 3. ellenőrző pont. "Harangkongatásra" értünk oda, így rövid pihenő gyanánt elköltöttük ebédünket. Az egyesület banánnal, csokival és gyümölcslével járult hozzá a hideg "menühöz". A gyerekek egész úton beszélgettek, minden résztvevő felszabadultan, nagy kitartásról tett bizonyságot.
Tovább folytatva utunkat, egy rövid kitérőt tettünk a Csatár-hegyi Kilátóhoz. Nem hoztunk nagy áldozatot, hiszen kábé 500 méteres kitérőt jelentett, a kilátás pedig mindent feledtetett. Innen meg tudtuk tekinteni a túra végcélját, Márkót is.
De csak, ezután következett az Árvalányhaj túra legnagyobb kihívást jelentő szakasza: a Csatár-hegyre felkapaszkodni nem könnyű ugyan, de leereszkedni a hegy meredek, havas, csúszós oldalán még nehezebb. A bátrabbak nemes egyszerűséggel lecsúsztak, az óvatosabbak fáról-fára araszolva jutottak le.
Célba érve a márkói közösségi házban jó szóval, zsíros-kenyérrel, meleg teával és természetesen a teljesítés bizonyításaként kitűzővel vártak minket a szervezők. A szerencse is mellénk állt, remek busz-csatlakozást fogtunk ki. Ahogy beértünk a márkói busszal Veszprémbe, már indulhattunk is Székesfehérvárra (emeletes busszal, ahogy a gyerekek álmaiban szerepelt).
