Testvértábor 2005.
2005. június 25. 19:24:00
Szombat késő délután visszaérkezett Székesfehérvárra a Testvértáborban résztvevő közel harminc gyermek (3-18 éves), akik 14 településre utaztak tovább lakás- és gyermekotthonokba, nevelőszülőkhöz, anyaotthonba és rehabilitációs intézetbe. Az egy hét alatt közös ismertetőjelünk a napsárga kendő kék Testvértábor 2005. felirattal, mely fejen, nyakon és csuklón viseltek kicsik és nagyok.
Az idei nyárom immár harmadik alkalommal vehettek részt a Vigyázó kéz Gyermekvédelmi egyesület által szervezett Testvértáborban. Ismét a Balaton mellett Balatonfenyves vízparti üdülőjében vertünk tanyát. A résztvevő gyerekek olyan testvérek, akik ugyan tudnak egymásról (sokszor csak az Egyesület segítségével) találkozhatnak néha, de együtt vagy nagyon régen, vagy sohasem éltek. Nincs meghitt tér számukra, hogy a családi dolgokat igazán felszabadultan kibeszélhessék.
Az a tapasztalat hogy a táborbeli szobabeosztás segít ebben. A testvérek kivétel nélkül egy hálót kaptak és legalább egy hétre kialakulhatott egy közös intim tér, amely a napok teltével előhozta a közös családi dolgokat. Jó kohéziós motivációs erő volt a reggelenkénti szobapontozás. Közösen igyekeztek, vagy kevésbé törődtek a szobákat rendbe és széppé tenni. Érdekes volt megfigyelni, hogy a testvérek bár más-más intézményben, vagy nevelőszülőknél élnek, mégis nagyon hasonló a viselkedésük. A szobapontozások-beszélgetések alatt kiderült, hogy szinte azonos mértékben van igényük a tisztaságra, rendre. Egymástól külön élő testvérek azonos módon voltak trehányak és egymást utasítgatták, tették felelőssé a rendért. Javarészt a buzdítás volt jellemző, naponta figyelték az eredményeket és izgalommal várták az eredményhirdetést, ahol sok ajándék és ruhanemű került átadásra (választás szerint).
Az étkezések során szintén egy asztal körül ültek a testvérek, ez is egyedülálló alkalom, hiszen az evés is bizonyos fokú meghitt alkalom az együttlétre.
A tábor napi programjait igyekeztünk úgy alakítani, hogy még inkább növekedjenek a közös élmények. Több napon át tartó "Családi versenyeket" szerveztünk a vízben, parton és a társalgóban. A napi programok: kézműves foglalkozások, vizuális játszóház Kovács Árpád festőművész-tanár vezetésével, prevenciós előadások bűn- és áldozattá válás megelőzésére a gyerekek aktív bevonásával különböző korcsoportban, a Kacskaringó Virtustársulat drámajátékai, különböző sportok, a kirándulások, a szegedi Miniszínház ŐSI SULI zenés, vidám komédiája nagy élményt jelentettek. Az esti éjszakába nyúló beszélgetések sokat segítettek egymás elfogadásában és megismerésében, ez azért is nagyon fontos mivel többük enyhe, illetve középsúlyos fogyatékossággal él, de az egészségesnek mondott állami gondozott gyerekek többsége mély lelki sérüléseket hordoz már egész kicsi korában is.
Három különböző családból érkezett gyermek különös örömére is fény derült: évekkel ezelőtt 2-3 éves koruktól egy nevelőszülőnél éltek közel 10 éven át, de a nevelők halálával különböző intézetekbe kerültek vissza és azóta csak most látták egymást újra: hát ezért érdemes volt dolgoznia egyesületünknek.
