A nagy utazás
2006. június 9. 22:33:18
Hazaérkezetek "A nagy utazásról" azok a fiatalok, akik az elmúlt napokban láthatták elöször a tengert. Az Andromeda Travel és a "Vigyázó kéz" Gyermekvédelmi Egyesület jóvoltából Dégről, Előszállásról, Velencéről és Székesfehérvárról meghívottak beszámolóit olvashatjuk a következőkben:
Borné Ildikó: A Vigyázó kéz; Gyermekvédelmi Egyesületen keresztül az Andromeda Travel Utazási Iroda jóvoltából öt fiatal lakás- illetve gyermekotthonban nevelkedő, valamint egy felnőtt kísérő 2006. 05-29-től 10 napot Görögországban tölthetett Makrigialos üdülő faluban. Az autóbuszból megpillantva a tengert, már az utazási fáradságot elfeledve, lenyűgöző volt a sok víz látványa. Mindenki a szobák elfoglalása után tengeri fürdőzésre vágyott a hűs habokban. A kagylók gyűjtése igazi izgalmakat hozott a keresőknek. A nagy hullámok kihozták a partra, ügyesnek kellett lenni, hogy mielőtt vissza vitte volna el kellett kapni.
Felejthetetlen emlékekben gazdag programokban volt részük a kis csoportunknak. Megtekintették az "ikon" műhelyt, ahol munka közben láthatták, hogyan készülnek a szép eredeti másolatok. Útjuk a Meteora sziklakolostorokhoz vezetett. Két kolostort látogathattunk meg, az egyikben az apácák életébe egy apró betekintést kaptunk. A nagy férfi kolostorba pedig a sok látnivaló lenyűgözött mindenkit. Elfáradva egy pihenőben görög speciális ételeket kóstolhattunk. Esténként az Elektra appartman házban a buszon együtt utazott utastársakkal közösen beszélgettünk, táncoltunk. Volt kagylófőzés, grillezés, a "Házi néni" Maria kagylóból készült szószt készített nekünk, ami igen finom volt. Paraliában strand kézilabda bajnokságok voltak, ahol a magyar csapat is részt vett, szurkoltunk nekik. Örültünk hogy ismerősöket is felfedeztünk a játékosok között. Az öröm fokozódott a szép eredményeik láttán.
Olympic-Beach-ra is ellátogattunk. Az ajándékok zöme itt került megvásárlásra. Az otthonokban maradt barátoknak, nevelőknek, gyámoknak és saját magunknak is emléktárgyakat kerestünk a már postán elküldött képeslapok és a talált kagylók mellé.
A Görög estre izgalommal készültünk, de tudtuk, hogy ez az utolsó este, amit együtt tölthetünk. Sajnáltuk, hogy ilyen ilyen hamar véget ért ez a várva várt utazás.
Sok szép élménnyel gazdagodva, örökké emlékezetes marad ez a nyarunk, amikor elösször láthattuk a tengert. Fényképeket és a rögzített filmet nem csak mi, hanem a lakóotthonunkban élő gyerekek és felnőttek is vágyakozva nézzük.
Nyerges Mari: Már előző este nem tudtam aludni. Nagyon sokszor felkelek ha másnap valami új dolog fog velem történni. Nagyon hamar eljött aztán a másnap, az indulás ideje, és bevallom egy kicsit féltem, hogy milyen lesz a társaság. A többiek Fehérvárról jönnek, így nekik több idejük lesz a barátkozásra - gondoltam akkor. Kellemes meglepetés ért a felszállásnál, hiszen szinte mindenkit ismertem látásból, így gyorsan ment a barátkozás. Az odafelé vezető út egy kicsit hosszúnak tűnt, de így legalább jobban megismertük egymást. Ágival sokat beszélgettünk, ő sokat mesélt az otthoni barátairól. Mint később kiderült- Misi indult a Megasztárba is. Ő énekléssel mulatta az időt. Fecsó az elején zárkózott volt, szinte nem beszélt senkivel az út alatt. Gábor pedig nagyon barátságosan mindenkivel beszélgetett.
Végre aztán megérkeztünk. Az apartman ahol elszállásoltak gyönyörű volt. A fiúk együtt, Ildi néni külön, én pedig Ágival osztottam meg a szobámat. Szerintem mi jártunk a legjobban, mert a pálmafák a mi erkélyünkig értek, és minden erkélyről látni lehetett a tengert.
Gyorsan kipakoltunk és irány a tenger. Én most láttam életemben először tengert. Nagyon tetszett, olyan volt mint a filmekben. Kék az ég, süt a nap, homokos part és hullámzó tenger. Csak ha filmet nézel nem érzed közben a tenger illatát és nem veheted le a papucsod hogy aztán befuss a vízbe. Mi ezt tettük. Na ez az az érzés amit nem lehet leírni.
Miután mindannyian fürödtünk egyet visszamentünk az apartmanba és bezuhantunk az ágyba.
Mint kiderült ezt nagyon jól időzítettük, mivel a görögök is délután sziesztáznak. Ilyenkor bezárnak az üzletek, és 5-ig, fél 6-ig ki sem nyitnak. De utána minden kinyit és akár éjfélig is nyitva tartanak.
Miután aludtunk egy jót, közösen lementünk a partra sétálni. Beültünk vacsorázni egy vendéglőbe, ahol miután megtudták, hogy magyarok vagyunk sütivel kedveskedtek.
Misi - pincér lévén - nem tudta megállni, hogy ne segítsen felszolgálni a vacsoránkat. Ennek meg is lett az eredménye, mivel a tulajdonos felajánlotta neki, hogy jövő nyáron jöjjön ki hozzá dolgozni. Szerintem nagyon boldog volt, utána nem bírta abbahagyni a mosolygást.
Nagyon finom gyros tálat ettünk. Vacsora közben valahogy Fecsó is felengedett, mint kiderült nagyon aranyos fiú és jókat lehet vele nevetni.
Este sokáig kártyáztunk, ekkor éreztem igazán, hogy kezdünk egy csapattá válni.
A második nap délelőttjén még nem igazán tudtuk feltalálni magunkat, egész nap kártyáztunk és nem nagyon mentünk ki az apartmanból. Délutánra viszont oldódott a hangulat, felfedező utakat tettünk a faluba, ismerkedtünk a hellyel.
A többi nap sajnos nagyon gyorsan telt el. Délutánonként játékokkal mulattuk az időt. Fecsó focizott a haverjaival, mi pedig labdáztunk, tollasoztunk az új barátainkkal. Sokat fürödtünk a tengerbe, napoztunk. Mikor mentünk le a partra, vicces volt, hogy Misi nem tudta megjegyezni a tengert és mindig azt mondta helyette, hogy milyen szép a tó. A kirándulás végére azért már sikerült neki megjegyezni.
Akikkel együtt utaztunk egy buszon, azokkal voltunk az apartmanban is. Mivel sok fiatal volt köztük, így velük is gyorsan ment az ismerkedés. Este kiültünk a nagy teraszra, valaki hozott zenét és tök jókat táncoltunk. Ági szégyenlős volt, nem nagyon táncolt, de amikor elkezdett táncolni nekem leesett az állam, mert baromi jól mozgott. Misi énekelt és táncolt is egyszerre. Vicces volt mikor Gábor felkért egy táncra, mert szerintem a hóna aljáig sem érek.
Az egyik este a házinéni csinált nekünk kagylószószt és főzött nekünk egy halász igazi fekete kagylót. Mindenki megkóstolta, még Ági is amikor nem figyelt oda senki. Szerintem nagyon finom volt, de most utólag visszanézve a képeket lehet, hogy még egyszer nem enném meg.
A fakultatív kirándulások közül mi a Meteorákat (Szikla kolostorokat ) és a Görög folklór estet választottuk. Mivel Ildi néni már járt mindenhol elmondta, hogy szerinte melyiket miért érdemes választani. Szerintem jól tettük, hogy hallgattunk rá.
A kolostorok gyönyörű és egyben veszélyes helyre épültek. Keskeny szerpentineken vezetett az út felfelé. De megérte. Fentről csodálatos volt a kilátás.
2 kolostorba mentünk be, az egyikben apácák, a másikban szerzetesek éltek. A férfiak csak hosszú nadrágban, a nők pedig a bokát és a vállakat is eltakaró ruhában léphettek be a kolostorba. Bizonyos helyeket tilos volt fényképezni, szerzeteseket és apácákat sem lehetett.
Engem teljesen lenyűgözött a hely, volt benne valami titokzatos. Fura volt belépni egy másik zárt világba, ahol nagyon szigorú szabályok szerint folyik az élet. Az idegenvezető számomra érdekes dolgokat mesélt a kolostorok életéről, történetéről. Az ott élő szerzetesek teljesen önellátóak, és maguk temetik el a halottaikat is. Egy résen át bekukucskálhattunk egy sírkamrába, ahol rengeteg emberi csontváz volt. Ezt le is fotózhattuk. Mivel nagyon kicsi helyük van a kolostoroknak a sziklák között földművelésre és állattenyésztésre, ezért a halottaikat 3-4 év eltelte után kivették a földből, letisztították, majd ebben a sírkamrában helyezték el. Ezt többféleképpen is magyarázzák, talán ha jól emlékszem a másik magyarázat a feltámadással volt kapcsolatos.
Voltunk egy Ikon műhelyben is, ahol megnézhettük hogyan készülnek a vallási képek- ikonok. Vásárolni is lehetett ilyet.
Misi nagy álma volt, hogy motoron üljön. Ez teljesült is, mert volt aki bérelt robogót vagy quadot (olyan mint egy robogó, csak 4 kereke van), és elvitték egy körre. Ági és én is kipróbáltuk, persze a hátsó ülésen ülve.
Sajnos eljött aztán az utolsó este, amikor a görög folklór estre mentünk. Sokat készülődtünk, hogy utoljára még egy nagyot bulizzunk együtt. Bár ez már nem volt olyan jó érzés, mert tudtuk, hogy nemsokára vége a kirándulásnak. A műsor egy másik helyen volt, így busszal vittek minket át. Az út az Olimposz hegység lábánál ment. Olyan volt, mintha itt tényleg az Istenek laknának, mert összeért a föld és az ég. A hegy teteje a felhők felett volt.
A görögök táncos műsort adtak az esten, mi pedig kaptunk 2 nagy tányért amire annyi féle ételt rakhattunk a tányérunkra amennyit csak akartunk. Rengeteg görög ételt kóstoltunk meg. Nekem legjobban a saláták ízlettek. A fiúknak pedig a húsok.
A műsor vidám és szórakoztató volt, a közönséget is bevonták a játékba.
A táncosok felhívták Gábort a színpadra, ahol bekötött szemmel kellett átugrálnia üvegek fellett. Tök jó volt. A következő fiúnak is bekötötték a szemét csak neki elvették az üvegeket és úgy kellett ugrálnia, amiről persze ő nem tudott.
Még táncoltunk utoljára egy nagyot.
Másnap 9-ig el kellett hagynunk az apartmant, de csak este 6-kor indult a busz hazafelé. Addig a parton fürödtünk még utoljára egyet, mégegyszer bejártuk a környéket és ebédeltünk egyet a parton. Kagylót gyűjtöttünk, amit haza is hoztunk. Én emlékbe hoztam magammal homokot és
tengervizet is.
A hazafele vezető út hosszú volt, a kirándulás végére mindenki elfáradt. Arról beszélgettünk, hogy milyen furcsa lesz újra visszatérni a régi életünkhöz, újra ugyanazokat a dolgokat csinálni. Telefonszámokat és címeket cseréltünk mindenkivel, akivel összebarátkoztunk, és megbeszéltük, hogy egyszer összejövünk és beszélgetünk, hogy kivel mi történt a kirándulás óta.
Szerintem mindenki nevében írhatom, hogy köszönjük szépen a lehetőséget, hogy elmehettünk kirándulni. És reméljük jövőre mások is elmehetnek és jól érezhetik magukat.
