9 izgalmas nap
2007. június 20. 20:46:50
Június 11-én hétfőn: 13 órakor indulta a busz Székesfehérvárról. A búcsúzás kinek könnyekkel, kinek örömmel, mosollyal telt. Az irányt Pest felé vettük, ahol további utasokkal telt meg a busz. Beállítottuk az órát a "becsapódási idő" visszaszámlálásához. Kb. fél óránként kérdeztük: "Imi bá' ott vagyunk már?" Az első technikai szünet Szegeden volt. A határt átlépve egy szigorú tekintetű nő kérte az útleveleket. A tekintet hatására azt is bevallottuk volna, amit el sem követtünk.
Az útlevél ellenőrzése után Szerbia felé vettük az utunkat. A hosszú utazás mindenki számára szokatlan volt. Krisztiánból csak annyit lehetett látni, hogy eszik, iszik, alszik, aztán kezdte az egészet előlröl. Tomi viszont a 20 órás út alatt mindössze fél órácskát aludt. Ő volt az utasok Őrangyala.
Becsapódási idő Június 12. kedd 9 óra 40 perc. Hurrá!!! Megérkeztünk Makrigialosra. Kis szervezés után Ari néni, aki tényleg aranyos volt, elintézte a szálláshelyünket. A két lány Andi néni és Nóri egy kétágyas szobába kaptak elhelyezést. Krisztián és K. Laci is egy hasonló szobát kapott. A többiek Imi bá'-val maradtak egy különálló házban, a mi szállásunk mellett. Először tiltakoztunk, mert szétszedtek bennünket, de aztán rájöttünk, hogy a kis házban milyen jókat lehet játszani, hangosakat nevetni, úgy, hogy ezzel ne zavarjunk senkit.
Nyaralásunkat nagytakarítással kellett kezdeni, mert a ház eddig használaton kívüli volt. Egész állatfarmot találtunk benne. Attiláék szobájában pl. gyík tanyázott. Ezenkívül már csak a szúnyogokat szerettük jobban. De persze mi nem estünk kétségbe. Kis csapatunk megoldotta a feladatot. Kitakarítottunk. Takarítás és kipakolás után irány a sós vizű tenger, amit Attila egy darabig tónak majd óceánnak keresztelt.
Majd elmentünk meghallgatni a programlehetőségeket aztán terepfelderítést tartottunk a faluban. Megnéztük a templomot, a szökőkutat, játszottunk a játszótéren és felfedeztük a bazársor kínálatát is. Este kipihentük az utazás fáradalmait. Végre Tomi is aludhatott - volna - ha szúnyogok nem lettek volna.
Június 13. szerda
Késői kelés után reggeli majd irány a beach. Délután levest és egy kis egy kis "hazai" milánói makarónit készítettünk Aztán ismét lubickoltunk majd felderítettük a helyi focipályát. A fiúk sokáig fociztak. Persze strandpapucsba rúgták a labdát, de némi felületi sérülésen kívül nem lett nagyobb bajuk. N. Laci, Andi néni és Nóri beszélgettek, dombot másztak, tollasoztak, este pedig kagylópartira voltunk hivatalosak. Útközben láttunk igazi ráját is. Érdekes volt, csak egy baja volt, hogy már nem élt, de azért mi lefényképeztük.J A kagyló nem mindenkinek nyerte meg az ízlését, de a bátrabbak, mint Imre bácsi és Andi néni megették a részüket. A többiek csak a fénykép erejéig kóstolták meg. Mindenkit megkínáltak a görög nemzeti itallal az ouzo-val. Még a legfiatalabb gyerekünket a 13 éves Krisztiánt is megkínálta a vendégszerető tulajdonos. Attila, aki már nagykorú besegített Krisztiánnak de persze nem ittuk meg mindet ezért aznap az asztalunk mellett lévő növény is víz helyett ouzót ivott.
A kagyló elfogyasztása után görög táncot tanulhattunk meg. Mindannyian roptuk a zorbát, de őszintén szólva az utána következő magyar lakodalmas mindenkinek jobban ment. Míg mi bent táncoltunk odakinn Zeusz rossz kedvében volt - ahogy Ari néni mondta. Igazi tengeri vihart láthattunk testközelből. Jó darabig vártunk hátha Zeusz megenyhül, de hiába. Már éjfél is elmúlt, mikor úgy döntöttünk elindulunk a szálláshelyünk felé, hiszen reggel korán kelünk, mert megyünk a Meteórákhoz. Az eső úgy esett mintha dézsából öntötték volna, bokáig érő vízben szaladtunk a tengerparton. Attól nem féltünk, hogy megfázunk, mert az éjszaka ellenére, nagyon jó idő volt. Szó szerint bőrig áztunk. Hazaérkezve még gyorsan megvacsoráztunk, hiszen sokan éhesek maradtak a kagylóvacsora után. Aztán csapatmunkába elkészítettünk kb.40 szendvicset a másnapi utazáshoz.
Június 14. csütörtök
Kora reggel 5 óra után ébresztő volt. Az utazás ideje alatt csak a fő látványosságokat figyeltük meg így pl. az Olimposz-hegy nyúlványait, mert sokakat elöntött az álmosság. A Meteórák látványától azonban felébredtünk. Gyönyörű hegyek voltak, tetejükön a kolostorokkal. Láttunk ikonkészítő műhelyt, ahol kézzel festették a szentképeket. Rengeteget fényképeztünk. 300 lépcsőfok vezetett fel a kolostorig, amit meglátogattunk. Megtudtuk, hogyan temetik el a szerzeteseket, sőt láttuk a csontjaikat is. Érdekes volt. Fent a kolostorban alkalmunk nyílt lefényképezkedni egy igazi szerzetessel. A látvány és a táj lenyűgöző volt, csak szerintünk kevés volt a másfél óra arra, hogy mindent tüzetesen megnézzünk. Hazafelé megálltunk egy folyó forrásánál, ahol a legenda szerint Afrodité is mindennap megfürdött. Ez a víz, gyógyító erővel is bírt, ezért többen ittunk belőle. Itt volt egy kis idő ajándékvásárlásra is. Többen vettünk kisebb nagyobb ajándékokat.
Hazaérve mindenki lefürdött majd vacsorázni indultunk. Ezen az estén megkóstoltuk az igazi görög gyrost. Teljesen más, mint amit itthon lehet kapni. Bárányhúsból készül, sültkrumplit is adnak hozzá és mindenféle szószt meg zöldséget. Nagyon finom volt és még ajándék sütit is kaptunk a végén. Vacsora után hajnalig tartó játék vette kezdetét.
Játszottunk társasjátékkal (twister), magyar kártyával, majd Imre bácsi csapatépítő ügyességi játékot tanított nekünk. Attila is tanított nekünk egy új játékot, amit még a Lurkó Gyermekvédelmi Egyesület nyári bűnmegelőzési táborában tanult. Aztán két csoportra osztódtunk. A csapatok egymásnak adtak fel különféle tárgyakat, fogalmakat, amit a másik csapatnak meg kellett jeleníteni, élő kép formájában. Így elég nehéz volt eljátszani a Hófehérkét és a 7 törpét, amikor csapatunk csak 3 főből állt.J De megjelenítettük a turmixgépet, kenyérszeletelőt, horgászbotot és a csillagokat is. Itt a kreativitásunk állt próba előtt. Ezen az éjszakán annyira belemelegedtünk a játékba, hogy hajnalban tértünk nyugovóra.
