Görög beszámoló folytatódik péntektől
2007. június 21. 20:03:25
Június 15. péntek
Görögországban délután kettő és öt óra között sziesztát tartanak az emberek. Ezen a napon kicsit bajban voltunk, ugyanis mi csak ekkor ébredtünk. De sebaj. A reggeli ugyan kimaradt de Andi néni segítségével remek paprikás krumplit késztettünk. Annyira jól sikerült, hogy Krisztián még a másnap készült palacsinta helyett is paprikás krumplit evett.
Tele pocakkal ismét lementünk a tengerre fürödni. A parton és a vízben is sokat játszottunk. Tragédia történtJ! Eltemettük Attilát. Beástuk a homokba. De persze túlélte, sőt annyira feléledt, hogy az ő vezetésével egy nagy homokvárat építettünk és a Vigyázó kéz Gyermekvédelmi Egyesületről neveztük el. Olyan jól sikerült, hogy jó néhány ember meg is nézte. Nagyon élveztük az építkezést. Mindenkinek meg volt a feladata. Felváltva hordtuk a vizet lyukas reklámszatyorral a tengerből, mígnem Imre bácsi hazaszaladt üres ásványvizes üvegért, na és persze a fényképezőgépért. Kis csapatunk nagy bajba került. Fényképezőgépünk memóriakártyája megtelt. Először az ismerős magyar turistáknál próbálkoztunk némi segítséget kérni, aztán felfedeztük, hogy a közelben 1 euróért átírják a fényképeinket cd-re. Megmenekültünk. Így újabb képeket tudtunk készíteni. Este palacsintát sütöttünk. Nem csak az első palacsinta égett oda, hanem néhányunk bőre is megpirult az építkezés közben. De nem volt igazán komoly baj. A palacsintasütés igazi csapatmunka volt. Imre bácsi és Andi néni felváltva keverték a tésztát, N. Laci és Andi néni hősiesen sütötte, a többiek pedig nagy erővel ették. Kivéve Krisztiánt, ő a paprikás krumplit részesítette előnybenJ Palacsintaevés után éjszakai tengernézőbe mentünk. Meglátogattuk a helyet, ahol a kagyló partin voltunk. Jannys, a tulajdonos megismert bennünket odajött hozzánk és mindenkit meghívott egy italra. Nagyon jól éreztük magunkat, bár igazán elcsodálkoztunk, hogy a görögök nem táncoltak. Bezzeg mi!...
Később éjszakába nyúló kártyaparti vette kezdetét.
Június 16. szombat
Ezt a napot napozással, fürdéssel töltöttünk. N. Laci által vásárolt óriási úszógumi sokunk kedvencévé vált. K. Laci ez idő alatt rendületlenül gyakorolta az úszást. A szálláshelyünkön kosárlabdáztunk, fociztunk. Tollasozni már nem volt lehetőségünk, mert azt időközben elveszítettük. Este nagy sétát tettünk a tengerparton, felmásztunk egy szirt tetejére, ahonnan klassz kilátás nyílt a tengerre. (Arra a szirtre másztunk fel, ami az utazási prospektusban is szerepel, ezzel reklámozva Makrigialost.) Ezen az estén alkalom nyílt arra, hogy egymást egy kicsit közelebbről is megismerhessük. Inkább a lelki beszélgetések kerültek előtérbe. Bár késő este ismét jókedvűen játszottunk. Immár Krisztián is végképp feloldódott és sokszor megnevettetett minket.
Június 17. vasárnap
Strand, napozás. Este jégkrémet ettünk és beszélgettünk Rövid sétát tettünk a tengerparton. Talán ezen a napon érezte meg mindenki, hogy nemsokára vége a nyaralásnak.
Június 18. hétfő
32 fok árnyékban Ezt a napot leginkább pihenéssel töltöttük. Elmentünk a faluba és mindenki még beszerezte azokat az ajándékokat, amiket az itthon maradottaknak szánt és még nem vásárolt meg. Este vacsora egy másik étteremben. A vacsorát ugyan egy másik étteremben fogyasztottuk el, de a görög szúnyogok azonban ugyanúgy csíptek, mint eddig. No de sebaj. Megkóstoltuk a híres tzaziki salátát, a görög saslikot ismét a gyrost, bár valaki maradt a jól bevált sültkolbásznál. Andi nénit még a konyhába is bevitte a tulajdonos, hogy válasszon a jobbnál- jobb falatok közül. Egyre jobban éreztük, hogy haza kell menni, Magyarországra.. Szívesen maradtunk volna még egy pár napot. Ezért próbáltuk kihasználni a még hátralévő rövid időt. Előkerültek a játékok, a kártya a társasjáték, az élő képes játék.
Június 19. kedd:
Reggel 9 óráig el kellett hagyni a szállást. Megérkeztek az ismerősök, akiket kis csapatunk jó része ismert. Hiszen Ők is Imre bácsi és Andi néni régi "gyerekei". Gábor és Zsuzsi már tavaly jártak itt, a Vigyázó kéz Gyermekvédelmi Egyesület és az Androméda utazási iroda jóvoltából, de az idén ismét visszajöttek, immár saját költségükön (kis árkedvezményt igénybe véve). Sőt Gábor lánytestvére is velük tartott. Ez a nap nehezen telt el, mert a buszunk csak este fél 6-kor indult haza Magyarország felé. Nem tudtuk mi lenne a jobb menni végre, vagy maradni még egy kicsit. Végül elindultunk. Úgy tűnt gyorsabban telt az idő, mint amikor kifele mentünk. Kicsit fáradtan de élményekkel tele, lebarnult bőrrel tértünk haza. Címcsere, telefonszámcsere megtörtént és megbeszéltük, hogy ismét találkozunk. Köszönjük, hogy ebben a felejthetetlen élményben volt részünk. Szívesen meg látogatnánk ismét a görög tavernákat, Jannys éttermét és a görög tengerpartot jövőre is.
