Mézeshegyi túrán Julcsiéknál
2010. január 30. 23:42:51
Egyesületünk 2010. első túrája előtt többen aggódva néztük az eget. Az eső pénteken fáradhatatlanul esett, de mi kitartóbbak voltunk, és szombaton nekiindultunk, bevenni a Pilisi Parkerdőt. Elszántságunkat látva az idő is engedett, már nem esett, és néha a nap is kisütött. A több mint húsztagú, különböző gyermekotthonokból érkezett jókedvű társaság Székesfehérvárról Zsámbékig buszozott, ahol a buszmegállóból megcsodáltuk a zsámbéki templom fölénk magasodó tornyát. A következő busszal Páty Mézeshegyig mentünk, ahol már vártak minket. A vendéglátónk házáig vezető úton kissé elgondolkodtunk a folytatáson. A sár bokáig ért, pedig még csak a szélén jártunk az erdőnek.
Julcsi a vendéglátónk rendelkezésünkre bocsátotta a házát, a konyháját, néhány tartalék zokniját. Volt, aki kissé elmérte a túrára szánt öltözéket, így Julcsi varázsolt a díszes csizma helyett bakancsot, farmer helyett sínadrágot. Mindenki feltöltötte az erőtartalékait a közös tízórain, ahol a sonkás zsömle mellé még meleg kakaó is került. A gyerekek lelkesedését látva, sarat-hideget nem félve, nekivágtunk a túrának.
Menet közben Ildikó és Boróka, a kis csapat vezetői, Julcsi, Kata, Tamás, Péter és Bojana felnőtt kísérők talányokkal szórakoztatták a gyerekeket. Sorba vettük a földrészeket, s a kicsik is tudják azóta, merre is laknak a kenguruk.
Tudja-e Kedves Olvasó, mely országban nem talál függönyt egy ablakon sem?
Ha rögtön rávágta, hogy Hollandia, vajon tudja-e, miért nincsenek?
A válasz egy szelet csokit ér!
A havas utakon patakokban csordogált lefelé a víz. A gyerekek rendkívül élvezték, hogy lehet hógolyózni, szaladgálni és kiabálni. A kitartóak - a csapat nagy része - egészen sokáig mendegéltek az erdőben, míg néhányan, köztük jómagam, vissza fordultunk negyedúton azokkal, akiknek tocsogott a víz a cipőjében.
Visszaérkeztünk a házba, közben újra eleredt az eső.
Gyümölcs-salátát alkottunk, Attila volt a konzervek lovagja, és mindössze egy tábori nyitó segítségével megküzdött két fémszörnnyel is.
Vili ügyesen darabolta a gyümölcsöket, járt a keze mint a motolla. Beus szervezte az eseményeket és hámozta a narancsot, mandarint, Sanyi a kiviket hámozta. Mire elkészült, befutottak a többiek is, átázva, megfáradtan, farkaséhesen. Elfogyott az egész tál gyümölcs-saláta, meg utána még jó néhány palacsinta. Hajni ügyesen felmondta nekünk – a nyári Testvértáborban tanult - Archimedes törvényét, amit ebéd után egy rögtönzött kísérletben Julcsi be is bizonyított nekünk, hogy meg is értsük, ne csak tudjuk. A madáretetők is kihelyezésre kerültek, sok csemegével.
Jó társaságban az idő gyorsan telik, így kicsit nehezebb volt az indulás. Mire mindenki megtalálta a bakancsát, kabátját, táskáját, az idő úgy elröppent, hogy rohanhattunk a buszhoz. Menet közben Zsani még összebarátkozott egy kutyussal, aki a buszmegállóig kísért minket.
A hazaút kissé kalandosra sikeredett, és némelyik buszon az utazóközönség szóvá tette az elpiszkolódott ruhákat. Pedig ha tudták volna, milyen jól szórakoztunk, talán kevésbé lettek volna szigorúak. A hazaúton elfogyott a maradék csoki, szaloncukor, és közben már arról beszélgettünk, mikor megyünk újra.
