Testvértábor 2004
2004. június 24. 20:04:48
Hagyományos Testvértáborunkat azoknak az állami gondozásban (lakás- és nevelőotthonokban, nevelőszülőknél) különböző településeken nevelkedő vér szerinti testvéreknek szerveztük, akik az év többi részében kénytelenek nélkülözni a testvérük közelségét.
Ez évben Balatonbogláron 34 gyermek ( 13 testvérpár) 4 felnőtt kísérő segítségével tölthetett el egy feledhetetlen hetet. 4 és 23 év közötti gyermekek, fiatalok integrált táborába nem csak egészséges, de enyhe és középsúlyos fokban értelmi fogyatékos gyermekek is részt vettek.
Minden felnőtt kísérőhöz ("Mami") egy-két testvérpár (5-10 fő) tartozott, ami lehetővé tette a kisebb fős együttléteket, sétákat, vásárlásokat. Nem csak egy nyári élményt adtunk, hanem a testvérpárok számára lehetőséget nyújtottunk, hogy a kora gyermekkori veszteségélményeiket, valamilyen szinten kompenzálják, mivel az itt megélt terápiás foglalkozások, és közös élmények hatására egy ősi - tudattalan szinten működő - összetartozás érzés került felszínre bennük.
Már a hónapokkal korábban megrendezett Testvértalálkozó óta vártak arra a pillanatra a testvérek, hogy együtt tölthessenek egy hetet. Ami a június 24-i székesfehérvári "nagy találkozással" kezdődött és a különjáratos buszon már mindenki igyekezett a tesója mellett helyet foglalni. De három testvérpár még azon aggódott, hogy Lepsényben felszállnak-e a testvérei, akik örömmel csatlakoztak a buszon utazó rokonaikhoz.
Ebéd előtt már elfoglaltuk a szállásunkat, mely közvetlen a Balaton partján épült és minden testvérpár külön szobában helyezkedhetett el, melyhez fürdő, WC és erkély is tartozott. Így minden adott volt a speciális Testvértábor résztvevőinek, hogy viszonylag nagy területen nagy szabadságot kapjanak (önellátás, testvérpárok kétszemélyes helyzeteinek megteremtése), ami főként a gyermekotthonos gyerekeknek jelentett újdonságot és fejlődésük szempontjából fontos élményt. A háromfogásos ebéd minden résztvevő étvágyát csillapította, de már alig várták, hogy megmártózzanak a tó vizében. Az uzsonna több kg eper volt, amit sajnos nem mindenki ismert idáig. Több, számukra ismeretlen ételt, gyümölcsöt, zöldséget ismerhettek meg a gyerekek-fiatalok, amit eleinte idegenkedve fogadtak, de ha sikerült megkóstolni, többségében gyorsan eltűnt az éhes pocikban. Vacsora után minden este foci és kosár körbajnokság volt. De sokan sétáltak testvérükkel és az üdülő parkja megtelt "élettel". Késő esti pótvacsora és tisztálkodás után mesélés és beszélgetés zárta a napot (bár miden szobában ott volt a tv sok-sok csatornával, ami nagy csábítás volt az ehhez nem szokott gyerekeknek). Éjfél felé még a felnőtt kísérők készítették elő a következő napi programokat, ami délelőtt gyöngyfűzésből, maszkkészítésből és kerékpározásból állt. A délutáni fürdőzés kicsit "télire" sikerült az időjárás miatt, de másnapra már újra ragyogott az ég. Este a sport mellett fejlesztő körjátékokban vettek részt a gyerekek.
Szobatisztasági versenyt hirdettünk, melyre minden "család" benevezett és igyekezett rendet tartani egész nap a szobákban. Reggelente pontoztuk a teljesítményt, amiből a gyerekek sok tanácsot is kaptak a rend megtartásához, a fürdő tisztántartásához, mosáshoz, szárításhoz. Ezek azok a teendők, amit az intézetben nem tanítanak meg számukra.
Mindenkinek volt napi zsebpénze (aki nem hozott, annak egyesületünk biztosította), amit közeli üzletekben költöttek el, de közben sok ismeretlen terméket is felfedeztek, válogathattak. Most volt rá idő és türelem, hogy a csoportban nevelkedő gyerekekkel kétszemélyes helyzetekbe vegyünk részt, amikor csakis róla szól valami, csak érte van.
A jelmezes drámajátéknak, a különböző kézműves foglalkozásoknak (gyöngyfűzés, bőrözés, agyagozás, üvegfestés), rajzversenynek, ki-mit-tud-nak nagy sikere volt.
Öröm volt nézni, ahogy a balatoni pancsolás, a sportolás, a kirándulások és az esti játékok közben a feszültséggel vagy szomorúsággal teli gyerekek is felszabadultak, boldogok voltak. A játékokon, versenyeken mindenki nyert valami kis apróságot. Ahogy a nyereményeiket fogadták, lehetett látni, mennyire szükségük volna ehhez hasonló sikerélményekre.
A kézműveskedéskor elkészült alkotásokat testvérüknek, vagy felnőttnek ajándékozták. A sikerélmény mellett, úgy tűnt, hogy az adás élménye az, amire nagyon vágynak, és amire az intézetben nevelkedőknek kevés a lehetőségük.
Több kirándulást tettünk, amikor "kisvonatot béreltünk", hogy megismerkedjünk szállásunk tágabb környezetével is. Eljutottuk Révfülöpre is hajókirándulás keretében, de Balatonlellén meglátogattuk az Afrika múzeumot (ahol a gyerekek viselkedéséből úgy tűnt, hogy most hallanak először arról, hogy mit szabad és mit nem egy múzeumban csinálni). Egyébként igen toleránsak (ép és fogyatékos), segítőkészek voltak egymás iránt az egész tábor alatt. Az egy hetes együtt élés során, sok helyen kirajzolódott a soha együtt nem lakott testvérek mentalitásának hasonlósága, aminek megtapasztalása erősítheti a kapcsolatokat. A testvérek közötti rivalizáció is a felszínre került több esetben, aminek többsége (keresés, elfogadás) saját maga és a másik elfogadására tett próbálkozások voltak.
Az utolsó este rendezett búcsúesten már sok könny is folyt. Féltek a következő naptól, amikor is újra át kell élniük az elszakadás veszteségét.
A utolsó nap délelőtt még fürdőzéssel és pakolással telt, majd délután indultunk vissza a különböző intézetekbe. Szívszorító volt látni, hogy milyen nehéz az elválás egy hét után. Megélték az összetartozást, de egy újabb veszteségélményt is. Mégis a valahová tartozás, az összetartozás egy életre erőt adhat nekik és talán évről évre ezeknek a Testvértáboroknak is köszönhetően, Ők már valóban össze fogják majd tartani a származási és majdani választott családjukat.
Speciális táborunknak nagy sajtóvisszhangja volt. Többek között a MTV 1 híradója, Duna Tv, Regionális tv, Petőfi a Katolikus és a Vörösmarty rádió, valamint különböző írott sajtó foglalkozott nagy terjedelemben a külön nevelkedő állami gondozott testvérek táboráról.
